Arra keltem fel, hogy a Szőri mondta, hogy most nem látom egy darabig, mintha valami fenyegetés lett volna, de mondtam neki, hogy ideje volt, hogy megint eltakarodj, remélem, hogy nem is jössz vissza, de közölte, hogy álljak le, mert a múltkori műsor után, amikor úgy doromboltam neki, pár nap nemlátás után, hogy majd kidőlt a valagam, azóta nem hisz nekem egyáltalán, tehát legyek szíves és szomorodjak el. Mondtam neki, hogy gondolj az életedre és szomorodjál el te, de aztán az lett az egészből, hogy adott egy puszit messziről és elhúzott, mint a vadlibák, és lelki cicaszemeimmel látom magam előtt, ahogy a Bálint barátjával, meg a Kopasszal ezek Hrabalt megszégyenítő mennyiségű sört isznak és vélhetően nem a kvantumfizikáról beszélgetnek éjjel kettőkor valahol, tehát azok a maradék agysejtek, amik olyan kevesen vannak már, hogy a párválasztás sem dilemma, hanem kényszer nekik, azok még jobban lepusztulnak és már annak is fogok örülni, hogy tud beszélni, mire visszaér.
Előtte meg kitalálta, hogy meg fog fésülni, mert az nem állapot, hogy leülök valahova három percre vedleni és abból az lesz, hogy bokáig áll a szőr körülöttem, úgyhogy fogta a saját fésűjét és el akart kezdeni fésülgetni, de mondtam neki, hogy ha hozzámérsz azzal, amiben a buzi hajadban turkálsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy felmászok az artériádon és hosszában tépem fel, úgyhogy előtte kimosta a fésűt és csak utána állt neki a műveletnek. Egyébként egész jó megfésülve lenni, egy darabig nem is unom és a Szőri kiszedett belőlem egy csomó szőrt, úgyhogy mondtam neki, hogy ne dagadtozzál többet le, mert azért tűntem gömbnek, mert annyi volt a szőröm, mint zsírszövet a fejeden, de elárulta, hogy ugyanolyan gömb vagyok, csak kevesebb szőrrel. Azt mondjuk nem tudom, hogy utánam kimosta-e a fésűt, mielőtt saját magát kezdte vele kotorgatni, de az igénytelenségnek ezt a fokát talán még nem sikerült elérnie.
A buzi csapata bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, mondtam neki, hogy amióta élek, azóta ez a harmadik alkalom és még egyszer sem sikerült megnyerniük, úgyhogy közöltem vele, hogy ne legyenek ábrándjai, mert az ábrándozás az élet megrontója, de mondta, hogy nem az ábrándozás, hanem a tizedikről való kihajítás az élet megrontója, tehát tegyem a számat alapállásba. Mondtam neki, hogy az én szám alapállása az ilyen, amikor is mondta, hogy akkor körbeszigetelőszalagozza az fejemet, tehát nem szóltam egy szót sem végül, majd röhögök magamban.
Jaj, bazmeg, négy éves leszek ebben a hónapban, mondtam a Szőrinek, hogy nem kell nagy ajándék, elég lesz nekem egy kiló olyan marhahús, amit ott Japánban kenegetnek sörrel meg masszírozzák amíg él, de azt mondta, hogy arra azért nincsen kilátás, hogy annyi pénzt kiadjon valamiért is, aztán érzelmileg elkezdtem zsarolni, hogy nem is szeret, ha ezt nem teszi meg értem, de végül arra jutott, hogy talán kapok egy extrafinom tasakost. Mondom, az kurva jó lesz, végül is nincsen alapvetően negyven fok a lakásban és kurvára szeretem, amikor a tasakos fél perc után belekötyfed a tálkámba és úgy néz ki az egész tálacska, mint amibe belefostak és meghajszárítózták, hogy ott maradjon rajta, és akkor mondta, hogy végül is azt is lehet, hogy nem kapok két kurva nagy pofont, az lesz az ajándék, amit én egyértelműen úgy véltem, hogy el vagyok nyomva, mint Szőriben a gondolat és mondtam neki, hogy felháborodásom jeléül nézzed meg a szőnyeget. Mondta, hogy nem lát rajta semmit, csak két húgyfoltot, de azzal már nem tudom kiakasztani, tehát kár a gőzért. Kérdeztem tőle, hogy mikor jutottunk el idáig, hogy már nem is vagy ideges, de mondta, hogy idegeskedik eleget más dolgok miatt, engem meg szeret és akit szeret, arra miért legyen ideges, és mondtam neki, hogy fejezzed be a gondolatmenetet, mert a végén még elmész Tibetbe szerzetesnek, mert annyira toleráns és megértő lettél. Kérdeztem tőle, hogy nem olvas-e önsegítő könyveket, de mondta, hogy nem, mire közöltem, hogy ilyen gondolatok után a következő lépés az lesz, és nekem ne müllerpéterezzen itthon, mert felrúgom szeretetből.
Múltkor felszólított, hogy okádjak. Mondtam neki, hogy te annyira hülye vagy, mint három másik, hát miért okádjak és akkor előállt egy elmélettel, hogy sokat vedlek, lenyalom a szőröm és gombóc lesz a gyomromban és meghalok, ha nem hányom ki, de mondtam, hogy a gombóc a torkomban van a síráshatártól, mert ennyire hülye nem lehetsz, de aztán felfedeztek a kakimban egy kis szőrt, úgyhogy nem volt más hátra, minthogy hozott valami szőroldó pasztát, ami úgy néz ki, mint a mustár, és azt nyomta bele a számba. Mondjuk elég finom, úgyhogy ettem is belőle másfél métert, de hányni azóta sem hánytam, de mondtam neki, hogy segítek a logikus gondolkodásban, mégpedig úgy, hogy elmagyarázom, hogy ha feloldja a szőrt ez a mustár, akkor azt nem kihányom, hanem egyéb úton távozik és végül belátta, hogy igazam van, aminek nagyon örültem.
Aki szavazott rám az Aranykönyvön, az kurva jó fej és nagyon köszönöm neki, aki nem, az pedig egy köcsög, de gondolom azt tudja fejből, tehát nem is kéne külön említenem és már nagyon izgulok az eredmény miatt, mert viszonylag ritkán kapnak macskák irodalmi díjat és én eléggé megérdemelném, ugyanis bearanyozom mindenki életét, tehát a minimum az, hogy az én könyvemet is bearanyozzátok hálátok jeléül.
