Alfi a macska világuralomra tör

A blog a továbbiakban az alfimacsek.cafeblog.hu oldalon érhető el. Rákattintasz a linkre és örülsz neki.

Puszi az orromra: Alfi

A Szőri tegnap hazajött és mondta, hogy felmondott. Mondom az tök jó, és akkor most éhen fogunk dögleni, vagyis te, mert én biztos, hogy kikövetelem magamnak a napiháromszorit, de közölte, hogy senki nem fog éhen halni, nyugodjak meg. Mondom jó, én meg vagyok nyugodva és akkor benyújtottam az igényemet egy kaparófára, ugyanis kopogok a parkettán, mint egy pingpong labda és kicsit ez zavar, ugyanis a kanapén nem élezhetem a körmöm, mert lebasznak, más meg nincsen, esetleg a Szőri vádlija, de akkor abból meg sírás van. Mondjuk sírás az így is volt tegnap, mert egy borítékban volt minden papírja és azt lerakta a gyorsétteremben a tálca alá, aztán tálcástól kidobta a picsába az egészet és visszament tíz perc múlva, szólni a takarítónéninek, hogy meg szeretné keresni a nagybetűvel fontos dokumentumait és könyékig benne volt a gyrosszószban, meg a kecsapban, de nem találta meg, ezen én annyira röhögtem, hogy széthemperegtem az agyamat, de persze megint szerencséje volt ennek a köcsögnek, mert minden olyan volt, amit újra lehet csinálni. A borítékban volt egyébként a vonatjegye is, amit most kinyomtatott újra, de nagyon fogok röhögni, amikor Pusztaszabolcsnál lerúgják a vonatról, mert érvénytelen a jegye, mert a takarítónéni mégis megtalálta a papírokat és úgy döntött, hogy elmegy Nagyatádra kirándulni és egyébként most ezzel riogatja magát, én meg ebből tudtam meg, hogy megint ráncsimító hétvégém lesz, mert a Szőri elmegy, ami annyit jelent, hogy nem itt nézi a Bayern-meccset és nem kurvaanyázik a monitornak, hogy megint letiltották az adást az interneten, amiért amúgy sem fizetett, múltkor meg is kérdeztem tőle, hogy te gróf vagy bazmeg, hogy előjogod van bármire, de nem volt olyan hangulatban, hogy túléltem volna még egy kérdést.

A Szőri dereka  meggyógyult, mert roppant egyet torna közben, aztán azóta nem fáj, de mondtam neki, hogy ez nem azért van, hanem azért, mert már felszívódott a gerinced bazmeg.

Egyébként egy kicsit mostanában meg van bolondulva, ugyanis kitalálta, hogy a cicaházamat és a dobozomat egybe fogja építeni, ami meg is történt, majd a doboz alá rakott még rongyot, meg a dobozba párnát, meg mindent kipólózott és párnázott, hogy nehogy megfagyjak és minden nap igazgatja a rongyokat, hogy tényleg nehogy megfázzak. Mondtam neki, hogy vegyél vissza bazmeg, mert tönkremész a hülyeségtől, de közölte, hogy ő csak jót akar, mondom akkor ne nekem akarjad, hanem magadnak, mert ha nem vetted volna észre, akkor a lábamat be nem teszem a tákolmányodba, hanem a kanapén heverek, tehát teljesen feleslegesen csinálod a baromságaidat és akkor jött az, hogy én nem is értékelem, hogy ő erőfeszít nekem, mondom négy éved volt megszokni, nehogy már most kezdjél el ezzel foglalkozni, aztán azt is mondta, hogy én már nem játszom vele, de mondtam neki, hogy ez azért van, mert idehoztatok a nyakamra egy hiperaktív vörös kiscicát, akit egész nap nevelni kell, mert annyi esze van, mint egy üveg tormának, ráadásul folyamatosan basztat, tehát örülök, ha ki tudom aludni a tizenhat órámat normálisan.

Ja és ugye múltkor vetett négyféle növényt négy különböző cserépbe és mindegyik kinőtt és most annyira boldog, minden nap nézi őket és meg is vagyunk dicsérve, hogy egyiket sem fötörtük még szanaszét, de szegény nem tudja, hogy ez a taktika része, mert megvárjuk, amíg már nagyon kötődik hozzájuk és akkor fogjuk egyesével lelöködni a földre a cserepeket és a fehér szőnyegbe tapicskolni a fekete földet és felzabálni a hajtásokat.

Az is jó volt még, amikor elment ruhát venni, mert már úgy néz ki mindenben, hogy a máltai szeretetszolgálat is undorral dobná arrébb a göncöket, aztán fekete farmert vett, aztán leült a kanapéra és csodálkozott, hogy mindene szőrös, tehát amikor felveszi a nadrágot, akkor percekig hengeri magát azzal a hengerelővel, hogy ne legyen szőrös, és megkérdeztem tőle, hogy mire számított és mondta, hogy végül is semmire, csak fekete farmert akart venni, de közölte azt is, hogy kimossa belőlem a vedlést, ugyanis kitalálta, hogy nyálszagom van, ezért meg fog fürdetni. Mondom te annyira hülye vagy, mint a sokévi átlag, hát nyáron eszedbe nem jutott volna, amikor megszáradok egy perc alatt, most, amikor bármikor tüdőgyulladást kaphatok, most fürdetni akarsz. Erre az volt a válasza, hogy aki a kanapén alszik a cicabirodalma helyett, az nem fázik, úgyhogy én feladtam a küzdelmet. Ráadásul nincs is nyálszagom.

Kedden meg jön a Bálint, aki ráfényképezett engem a könyvem belső borítójára és olyan jó lesz, mert a Szőrivel elmennek koncertre és amikor ezek találkoznak, akkor az mindig olyan, mint az ősrobbanás, tehát már előre várom, amikor a nyugodt álmocskámból felriasztva engem, a "Halovány őszi rózsa" című magyar nótát előadják nekem éjszaka.

A Szőri kitalálta, hogy beteg vagyok, mert úgy csinálok, mint aki hányni akar, de nem sikerül, ezért már fellapozta a Nagy Macskaenciklopédiát, kinézte belőle az összes halálos betegséget, majd búslakodott, hogy meg fogok halni. Mondtam neki, hogy te annyira hülye vagy, mint egy szelet kenyér, nem fogok meghalni, erre jött az, hogy biztos el van záródva a nyelőcsövem, azért öklendezek. Mondom ez teljesen biztos, hogy nem így van, ugyanis enni és inni tudok, tehát ha befele megy, akkor kifele is. Végül mondta, hogy akkor elvisz orvoshoz, mert nem bírja a lelke azt nézni, ahogy haldoklom. Persze a villamoson megint megbámultak, hogy milyen gyönyörű vagyok, de ehhez már hozzá vagyok szokva, mondtam a Szőrinek, hogy legközelebb úgy kell, hogy a cicacipelőmet lesötétítjük és pénzért lehet csak belenézni, de közölte, hogy ne viccelődjek, tartogassam a humorérzékemet az orvosra. Megérkeztünk, szerencsére a váróban nem volt senki, ezért nem kellett a pórnéppel közösködnöm, hanem egyből bemehettem, aminek az lett a következménye, hogy köszöntem a nőnek, aki állatorvos, hogy szevasz szöszi, az meg mondta, hogy szia, de szép cica vagy!, aztán elkezdtem morogni, kifejezvén azt, hogy rajtam kívül ebben a rendelőben mindenki meg fog dögleni. Mondta a Szőri, hogy elég vad vagyok, mondtam, hogy ez pontosan így van, úgyhogy a szöszi megkérte ezt a szerencsétlent, hogy fogjon meg engem, amihez kért egy kesztyűt, ami munkavédelmi kesztyű, de én átharaptam rajta, úgyhogy a Szőri kisujja most egy kicsit lyukas és kétszer akkora, mint kéne. Persze kiderült, hogy kibasztam magammal, mert még egyszer vissza kell menni, ezért ma megint felkerekedtünk, de ebben már volt egy-két kanyar.

Az történt, hogy tegnap a szöszi adott a Szőrinek egy kis nyugtatót, hogy azt diktálja belém, mielőtt elindul, de a Szőri ma dolgozott, úgyhogy a Csaj nyugtatózott be és mire odaértünk a rendelőbe, addigra eltűnt a hatása, ezért nekiálltam morogni és csapkodni a farkammal. A Szőri mondta, hogy az nem biztos, hogy teljesen normális, hogy azért kell nyugtatót kapnom, hogy be tudják adni a nyugtatóinjekciót, de mondtam, hogy a nagyobb rokonaim, azok ilyeneket esznek reggelire, mint amilyen te vagy, tehát a pofád lapos. Végül betettek egy ketrecbe bazmeg és a ketrecben volt még egy ketrec, amivel odaketreceltek a nagyobb ketrec falához és így sikerült beadni a szurit, amitől összehánytam a rendelőt, de aztán megbódultam a picsába, igaz derekasan küzdöttem, de hiába, mert a kémia legyőzte a biológiát.

Nem tudom mi történt velem, azt vettem észre itthon, hogy le van borotválva a lábamról egy rész, kérdeztem a Szőritől, hogy ez például mi a kurva élet, ez a csorba, ez a szégyenfolt a tökéletes bundámon, erre közölte, hogy vettek tőlem vért. Mondom akkor most visszamész és elkéred, mert vérszegény leszek, de közölte, hogy nem leszek vérszegény, nyugodjak meg. Mondom jó és le is hánytam gyorsan, aztán visszafeküdtem még bódulni egy kicsit, aztán amikor megint magamhoz tértem és kimosdatott a hányásból, akkor megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi a faszra volt jó ez a hajcihő és mondta, hogy arra, hogy megállapítsák, hogy egyébként egészséges vagyok, csak garatgyulladásom van, ami azért jó, mert az egész hercehurcát el lehetett volna kerülni, ha nem vagyok egy agresszív vadállat. Azt is elmesélte, hogy úgy voltam beírva az orvosnál a naptárba, hogy vadmacska és három felkiáltójel, mondom legalább kivívtam a tiszteletet, aztán az is kiderült, hogy a szöszi ráírta a kórlapra, hogy túlsúlyos vagyok, pedig ez nem igaz, mert csak 4,8 kiló, ami teljesen átlagos, sőt, mintha az arcom be is lenne egy kicsit esve, úgyhogy ettől a túlsúlyozástól visszabódultam, azóta heverek a padlón és a Szőri kettő percenként odajön és elmondja, hogy már itthon vagy cicám, mintha leszívták volna az agyamat és nem értettem volna már meg tizedikre is.

Holnaptól pedig gyógyszert fogok szedni, ami azért jó, mert így képes leszek még jobban megnyomorítani a Szőrit, amikor tablettál, igaz, már így is figyeli, hogy mikor indul el a fekete csík a szíve felé a vénáján keresztül, de mondtam neki, hogy ne aggódjál bazmeg, mert sterilebb vagyok, mint a villamos, amin szállítottál.

Amióta nem írtam, azóta a Szőri megint öregebb lett egy évvel, mondtam neki, hogy milyen jó neked, hogy sokkal jobban közelebb vagy a harminchoz, mint a húszhoz, és gondolom kurvára zavar, hogy ennyi idősen másoknak van például ingatlanja vagy autója, vagy életcélja, neked meg van bazmeg egy Bayern Münchenes bögréd és egy hat éves számítógéped magántulajdonban, de azt mondta, hogy nem szabad semmit elsietni, mert a kapkodásnak valami vége van, de arra már nem figyeltem, mert újra fel kellett pofoznom a vörös kismacskát, akit Vincentnek hívnak, mert arról is kiderült, hogy annyira hülye, mint egy marék fűrészpor. Pedig amikor idekerült, akkor visszahúzódó volt és aranyos, aztán ahogy telt-múlt az idő egyre nagyobb köcsög lett belőle, aminek nagyon örülök, mert azóta nincs egy perc nyugtom sem.

Te, ez a nyár, ez remélem megrohad, én már azt sem bánnám, ha véletlenül lezuhanna a Nap a picsába és örökké hideg lenne, mert én úgyis éjszaka ragadozok, amire a Szőri azt mondta, hogy nem annyira hívná ragadozásnak azt, amikor hanyatt, széttárt lábakkal horkolok a szőnyegen, de mondtam neki, hogy az taktika, mert ha véletlenül berepül egy madár, vagy bemászik a lakásba egy egér, akkor azt hiszi, hogy én mély álomba zuhanva alszom, pedig csak elterelek, hogy lankadjon a figyelmük, és akkor lecsapok rájuk, akkor már nagyon figyelmetlenek. Mondtam ennek a szerencsétlennek egyébként, hogy legközelebb, ha valahova költözni szeretne, akkor az ne a tizedik emelet legyen, mert egy kicsit rosszul érint, hogy reggel hétkor már lihegek a melegtől, de mondta, hogy ne panaszkodjak egy kicsit sem, mert ő meg úgy izzad, mint egy kurva a gyóntatószékben és fél, hogy szívrohamot fog kapni, illetve hetekig nem is aludt rendesen, nem a félelemtől, hanem attól, hogy csatakos lett minden mozdulatától. Mondta is a Csajnak, hogy elmegy Izlandra, meg de jó lenne megfagyni, meg mindent mondott, amiből semmi nem igaz, helyette nem csak szenvedett, hanem még idegeskedett is az egész meleg-mizérián, aminek az lett a következménye, hogy egy csatakos idegbeteggel voltunk összezárva napokig.

Az utóbbi időben kétszer is hazatakarodott a Feketehajúhoz, egyszer a születésnapján, meg a múlt hétvégén. A múlt hétvégének kurvára nem volt semmi értelme, legalábbis logikailag biztosan, ugyanis elbuszozott haza, hogy után autóval elmenjen Győrbe, mert ott játszott a Bayern München tizenhatodik cserecsapatának cipőfűzőkötő-stábja tizenkétezerért, nappalszembe' és onnan vonatozott tovább Budapestre, tehát mondhatjuk, hogy a kor előrehaladtával semmivel sem lett okosabb, cserébe napszúrást kapott, ezért olyan szenvedést rendez itt két napja, mintha utolsó stádiumban lenne bármiből, miközben egy kicsit fáj a feje, meg lázas, tehát nem csak reggel és délután kell elviselnem a rinyálást, hanem ma egész nap, mert nem ment dolgozni.

Ebben a hónapban viszik herélni a Vincentet, ami azért lesz jó, mert legalább nem hugyoz majd össze mindent és a Szőri egyből emlékeztetett arra, hogy ennek a görcsnek egy nap alatt sikerült megtanulnia, hogy hol az alomtálca, nekem pedig négy év alatt sem, de mondtam, hogy persze, hogy nem bazmeg, mert olyan vagy, mint egy kibaszott gólya, örökké költözöl, aztán keresem az alomtálcát mindenhol, de nem találom, mert el vagyok tájolódva, és azt hiszem, hogy még az előző helyen vagyunk, de aztán megkért hogy magyarázzam meg, hogy majd' egy év lakunk itt és két hete kétszer is lehugyoztam a kanapét, az akkor mitől volt, amire azt mondtam, hogy megütött a meleg és elbódultam és inkább erre nem is reagált.

Múltkor aludtam a világ legaranyosabb módján és azt álmodtam, hogy iszom és úgy is csináltam, mintha innék, ezért a Szőri felébresztett, mert biztos ki vagyok száradva és nem is alszom, hanem eszméletvesztésig szomjaztam magam és hozta a tálacskámat, hogy igyak és akkor mondtam neki, hogy most lerakod a tálat, visszaülsz a gép elé és várod, hogy mikor zuhanok bele karommal a nyakadba, mert az kurva élet, hogy neked semmi eszed nincsen. Mondtam neki, hogy amikor majd azt álmodja, hogy fut valami elől, akkor felébresztem és lezavarom kocogni, de közölte, hogy az más, mert értem aggódik, ő meg nem kocog, és ezzel el is volt intézve, pedig egy pszichológus alapképzés megírná a szakdolgozatát ebből a szerencsétlenből.

Ezek vannak, azt már el sem mesélem, hogy a Hupikék Törpikékes dominókat gyűjti így huszonhat évesen, mert nem akarom teljesen lerombolni a róla kialakított amúgy sem túl pozitív képet.

Én mondom, az embernél nagyobb állat nincsen. Történt ugyanis, hogy ezek az értelmileg nem teljesen épek hazahoztak egy kiscicát, hogy az lesz a kistestvérem. Mondtam, hogy nekem semmilyen kistestvérem nem lesz, mert az én anyukám ilyet még szarni sem tudott volna, de kiderült, hogy már nem lehet visszavinni, úgyhogy marad. Mondtam, hogy akkor most összegezzük, hogy hány nyugodt percem volt az életben, ugyanis mindig volt valami hátráltató tényező, ami nem hagyta, hogy kiteljesedjek, de a Szőri azt mondta, hogy ne is kezdjek panaszkodni, mert vannak országok, ahol összesen nem élnek olyan jól, mint én egyedül. Kicsit ezen is megsértődtem, de alapvetően is depresszióba zuhantam, amin csak a vörös szar felpofozása tudott segíteni, de a Szőri megdicsért, hogy milyen intelligens vagyok, hogy nem karommal baszok oda neki, hanem tenyérrel. Mondtam, hogy veled mostanában nem fogok beszélni, amire az volt a válasz, hogy ez tény, mert mindjárt elhúz a Feketehajúhoz meg a Kislófaszhoz és ott lesz egy hétig, úgyhogy mondtam neki, hogy most akkor már minden szart vallj be, mert kíváncsi vagyok, hogy mekkora a tűréshatárom, de azt mondta, hogy más nincs, tehát ezeket az információkat osszam el az agyamban, és jelentkeztem, hogy elosztottam és mindegyik beletettem az agyam leszarom rekeszébe senyvedni.

Végül tegnap este ez a fasz észrevette, hogy a kanapén fekszem és olyan szomorú vagyok, mint két kiló ponty egy nájlonzacskóban, úgyhogy mellém kuporodott és simogatott meg minden, én pedig szarrá doromboltam magam, hogy végre a Szőrinek megjött az esze és be is kuglófoltam magam, hogy akkor együtt alszunk, de ez a köcsög is elaludt, aminek az lett a következménye, hogy folyamatos jelleggel forgolódott és olyan hangokat adott ki, mint egy náthás vaddisznó, tehát magára hagytam és amikor hajnalban felébredt, akkor felsimogatott álmomból, csak azért, hogy azt mondja, hogy szép álmokat. Mondtam neki, hogy nálad biztos van szánalmasabb élőlény a világon, csak még nem találták meg, de csak morgott valamit és eldőlt.

Végül ma már egész jóban lettem ezzel a vörös szarral, akinek még mindig nincs neve és fiú, úgyhogy tartottam neki viselkedéselméleti szemináriumot, aminek az volt a témája, hogy mindig és minden körülmények között az én szavam a szent, az övé pedig le van szarva, ami ellen hevesen tüntetett és nekem rohant és pattogott le az erős mellkasomról, mint egy gumilabda, de nem hatódtam meg igazán, viszont rájöttem, hogy egy előnye van a létének, mégpedig az, hogy junior kaját kap, amit én nagyon szeretek, tehát felzabálom előle, hátha éhen hal.

Ezen kívül, amikor még nem volt itt ez hulladék, akkor meg olyan melegem volt, hogy lihegtem és vonszoltam magam, a Szőri pedig dobálta rám a vizet törölközőt, hogy nehogy melegem legyen, aminek az lett a következménye, hogy melegem is lett és ideges is lettem, illetve megállapítottam, hogy az én gazdám a világ legnagyobb balfasza, mert arra nem képes, hogy egy kibaszott klímára összerakjon pénzt, pedig egész nap dolgozik, amire kiselőadást tartott nekem arról, hogy a befektetett munka és a jutalom nem egyenes arányos, én meg mondtam neki, hogy kurvára befeküdnék egy klíma hűs szellejébe, tehát dolgozzál, kussoljál és ne telefontokot rendeljél magadnak az internetről, mert attól nem fogunk vacogni bazmeg.

Négy évem minden jóindulatát belevittem abba a reakcióba, amikor a Szőri megjelent egy junior tasakossal és mondtam neki, hogy elmész te a zivataros picsába, de aztán elkezdte magyarázni, hogy ezt azért hozta, mert amikor még kisgyerek voltam, akkor nagyon szerettem és most, hogy négy éves, vén fasz vagyok, biztos nosztalgiázni fogok, de inkább beleszagoltam és mondtam neki, hogy vigyed el innen és adjál valami rendeset, mint a múltkori prémium tonhalacska, amit ekvádorban fogtak nekem, és Szőri kérdezte, hogy tudom-e hol van ekvádor, én meg mondtam neki, hogy nem, de mivel én szürke vagyok és szép, ezért nem kell használnom az eszemet és még azt is mondtam neki, hogy abban is különbözünk, hogy én tudnám használni, ha szükségem lenne rá, neked pedig szükséged van és mégsem tudod használni.

Mindenesetre kaptam rendes kaját is és a Szőri felemelt a számítógép elé és mutatta, hogy milyen  sokan írtatok nekem, hogy legyen boldog születésnapom, és erre közöltem vele, hogy ebben az a jó, hogy neked körülbelül öten szoktak írni, mert annyira szeretnek, mint lapostetűt kapni, engem pedig mindenki imád, de ez így természetes. Aztán kérdeztem tőle, hogy a köszöntés mellé hol vannak a tasakosok, mert én szívesen kinyitom az ablakot, ha esetleg úgy kéne bedaruzni az eledelt, de mondta, hogy nem kapok már semmit. Egy kicsit csalódtam is, mert én cicaházat akartam magamnak, ezt mondtam is neki, hogy cicaházat akartam bazmeg, de mondta, hogy úgysem mennék bele, mert nincs az a cicaház, amibe én beleférnék. Most elnézek neki mindent, mert tizenkét év után nyert a Bayern München Bajnokok Ligáját és én jósoltam meg az eredményt, és a Szőri kitalálta, hogy mostantól minden meccset meg kell jósolnom. Mindenesetre örülök, hogy nyert ez a fos csapat, mert már azt is kitalálta, hogy amióta élek, azóta már két döntőt veszítettek el és majdnem megtalálta az összefüggést az én létem és a csapat sikertelensége között, úgyhogy még szerencse, hogy ez a tizenegy balfasz hülye nyert, mert legalább ennyi öröme legyen a Szőrinek. Szó, mi szó, eléggé meg is ünnepelte, gyakorlatilag flippergolyóként ért haza és németül énekelt, ami azért jó, mert hajnal volt, a szomszédban laknak és a Szőri két dolgot nem tud: énekelni és németül, tehát a produkció eleve halálra volt ítélve. A legszebb az volt, amikor nem tudta kikötni a cipőfűzőjét (mert szerinte bebogozódott!) és elvágta ollóval, mert az tűnt a legjobb megoldásnak.

Ma teljesen nosztalgikus, kérdezte, hogy emlékszem-e arra, amikor heti rendszerességgel zabáltam meg az internetkábelt, mondtam, hogy igen, emlékszem és ha meg tudnám enni a wifit a levegőből, azt is elrágnám, meg a torkodat is, ha már itt tartunk. Mindenesetre ez a négy év a Szőrit megtanította arra, hogy az élet nem fenékig tasakos, hanem vannak benne szürke, gyönyörű cicák is, mint én és hogy az ő szánalmas, semmirekellő életét egy ilyen csodálatos élőlény, mint én, hogy tudja beezüstcirmolni és mondta még azt is, hogy örül, hogy még csak négy éves vagyok és nem tizennégy, mert így még annyi időt tudunk együtt tölteni, hogy azt a kesergését is hallgathatom, hogy kapuzárási pánikol. Mondtam neki, hogy ennyire azért ne szaladjunk előre, mert lesz azért addig még egy-két bazmeg, és akkor újra elkezdte, hogy milyen aranyos voltam, amikor felugrottam a nyakába és nem gyilkossági szándékkal, hanem szeretetből, meg amikor a hasán aludtam és ő nem mert megmozdulni, nehogy felébresszen és mondta, hogy milyen jó, hogy feltétel nélkül szerethet, meg hogy én is feltétel nélkül szeretem őt, de aztán közöltem vele, hogy azért ez a feltétel nélküliség nem teljesen igaz, mert én csak akkor szeretlek, ha kapok tasakost, te meg csak akkor szeretsz, ha éppen nem hugyozlak pofán, úgyhogy kiegyeztünk  abban, hogy van pár feltételünk, de ő életem végéig gondoskodni fog rólam, én pedig életem végéig felpofozom, ha hülyeséget csinál és ápolom a lelkét, amikor épp szüksége van rá, és a legszebb az, hogy mindketten tudjuk, hogy bármennyi borsot törhetünk egymás orra alá, akkor is kölcsönösen odaadnánk a másikért az életünket. Vagyis a Szőri értem, én meg csak titokban érte. Mindenesetre nekem nem csak a születésnapom boldog és nem gondoltam volna, hogy ezt a boldogságot majd egy száz kilós, szőrös, depresszióra és önsajnálatra hajlamos - hát - férfiben találom meg, de valahogy így alakult.

Ez tökhülye. Mivel egész héten olyan volt, mint egy pokróc, ezért nem is foglalkoztam valami sokat vele, csak reggelente, amikor szanaszét doromboltam magam, ma pedig, amikor hazaért, akkor megkérdezte, hogy miért nem szeretem már, hisz a közelébe sem megyek. Mondtam neki, hogy, ha nem vetted volna észre, eddig sem annyira akartam a közeledbe menni, csak kurva nehéz elkerülni úgy, hogy egy légtérben lakunk, tehát idáig sem a szeretet vezérelt, hanem a kényszer. Mindenesetre mondta, hogy most macskadorombolásra van szüksége és mivel én köcsög vagyok, ezért letöltött egy alkalmazást a telefonjára, amiben van macskadorombolás hang. Én mondjuk bevitetném az ideg-elmére, ha tudnék telefonálni, de én csak focizni tudok a telefonnal, amitől a Szőri mosolya nem annyira őszinte, viszont sikonyál, amikor észreveszi, hogy telefoci-meccs van. Ez egy olyan sportág, amit én találtam fel és minél nagyobbat csattan a kijelző és minél nagyobbat sikkant a Szőri, annál több pontot kapok. Mondta, hogy függesszem fel a tevékenységet, mert szankciók lépnek életben, például nemes egyszerűséggel ki fog baszni az ablakon és lapos, szürke cicapalacsinta lesz belőlem.

Egy másik nap meg elkezdte magyarázni, hogy már egyáltalán nem vagyok cirádás, csak a hasam, az meg nem látszik, de mondtam neki, hogy a ciráda nem bemondásra nő, hanem kihullott tőled minden szépségem és már csak nyomokban található rajtam díszszőr, viszont az ezüstcirom mindenért kárpótol, ami az okos fejemen van, tehát tegyed alapállásba a szádat, mert én mindig úgy vagyok a legszebb, ahogy éppen. Ja, és mondta, hogy be van kötve a háta, én meg mondtam, hogy kár, hogy nem a szemed egy fal előtt, de mondta, hogy nem kötéllel, hanem az izom, ami még hihetetlenebb, de aztán kiinternetezte, hogy az idegességtől lehet izombaja, szóval ő idegileg izombajos, amire csak az lehet ellenszer, hogy elköltözik egy tanyára és állatokat nevel. Felhívtam a figyelmét arra, hogy én nem fogok senyvedni egy tanyán tehenecskékkel meg kecskékkel, hanem helyrepofozom inkább és javasoltam neki, hogy járjon valami tanfolyamra, amitől növekszik a stressztűrő képessége, vagy járhatna az anonim elmebetegek közé is, biztosan nem lógna ki a sorból.

Közben meggyógyultam, mert a Szőri addig pasztatott, amíg újra rendes lett a székletem, de mondtam neki, hogy ez volt az utolsó olyan kezelés, ami közben pasztát nyomtál a számba, mert a következő alkalommal belehányok a füledbe álmodban. Jaj, bazmeg, fül, ez a hülye állt a tükör előtt és mélydepresszióba zuhant, mert észrevett egy szőrszálat a fülén, de egyből kezelésbe vette és kiszedte. Mondtam neki, hogy ennél már csak akkor lehetnél undorítóbb, ha..., de aztán rájöttem, hogy ennél már nem lehet undorítóbb, úgyhogy nem is fejeztem be a mondatot, hanem kivonultam a fürdőszobából és szánakoztam magamban. Mindenesetre javasoltam neki, hogy növessze a fülszőrét egy csomó ideig és akkor úgy fog kinézni, mintha copfja lenne, de nem értékelte megfelelően az ötletet.

Tegnap megjött a Szőri, és nem olyan volt, mint egy besavanyodott hülye, hanem mosolygott, kérdeztem tőle, hogy minek örülünk?, és mondta, hogy annak, hogy második lettem az Aranykönyvön. Na, mondom, az tök jó, de például első is lehettem volna, amire azt mondta, hogy nem lehetek mindenben első, és végül megkértem, hogy mutassa meg az interneten, hogy hányadik vagyok, mert a szép smaragdszemeimmel is akarom látni, aztán kiderült, hogy ott már tizedik vagyok. Mondtam neki, hogy vagy te vagy ennyire hülye és elnézel dolgokat, vagy itt valami el van baszva, és kiderítette, hogy nincs elbaszva semmi, hanem ábécésorrendbe tették a könyveket végül, mindenesetre annyi esze azért volt, hogy amikor még nem találták ki az ábécélést, akkor elmentette a képet, úgyhogy megmutatom, hogy legyetek magatokra büszkék, hogy ennyien szavaztatok rám és a segítségetekkel megint a sárba tiportam a magyar szórakoztató irodalom egy bizonyos részét, azaz a győztesen kívül mindenkit. Ha lenne kedvem meghatódni, akkor könnyekig hatódnék, de végül is ez az elvárt minimum volt és már kezdtem megint kiakadni, hogy miért nem én nyertem, amikor a Szőri mondta, hogy végül is macska vagyok, fogjam be a pofámat és örüljek annak, amim van. Megmutatom a képet, íme: 

Meg azt is mondtam neki, hogy ne csüggedjen, mert amikor már öreg lesz és lesz egy csomó könyve, és lesz még Aranykönyv, akkor sem ő fog nyerni, hanem valaki, aki megírja a Simon Összest Rövidítve, de nem volt kedve ezen nevetni.

Mindenesetre nem csodálom, mert elmondása szerint, aki nem baszogatja, az cseszegeti és lehet, hogy szanatóriumba fog vonulni, de mondtam neki, hogy az nem valami jó ötlet, mert megtartanak kabalának, úgyhogy maradjál csak a seggeden és ne siránkozzál. Elmesélte azt is, hogy kedden adott vért és úgy félt, hogy mi lesz, ha meghal, mondtam neki, hogy ez annyira valószínű, mint az, hogy a tenyeredbe zuhan egy meteor, aminek az lett a következménye, hogy előkeresett egy cikket, hogy valami szerencsétlennek a tenyerét átszakította a meteor. Mondtam a Szőrinek, hogy ez valami elszakított ikred lehet, mert magától nem lehet valaki ennyire balfasz.

Felfedezett a székletemben egy kis vért, úgyhogy nekiállt azonnali hatállyal szirénázni, hogy jajmeghalacica, meg jajmostmilesz, mondtam neki, hogy ne fossál, azt most én teszem, te inkább gyógyítsál meg, úgyhogy kaptam pasztát, ami megöli a férgeket, úgyhogy fel is hívtam a Szőri figyelmét, hogy nehogy magát kenegesse vele, mert annak nem lesznek jó következményei. Mindenesetre a pasztát én annyira nem akarok bevenni, a Szőri pedig nagyon akarja, hogy bevegyem, tehát a közös nevező az annyira nincs meg, ami abból a szempontból bajos, hogy én kicsi vagyok, ez meg akkora, mint egy zsíros hegy, tehát nem tudok ellenkezni, csak egy darabig. Mondjuk tegnap este óta nem ettem semmit, pedig RojálKánon szenzitívet kaptam, ezért ezen is aggódik, hogy én nem vagyok éhes. Mondom bazmeg, tele van szőrrel a testem, a lakásban pedig négyszáz fok van minimum, ezért, ha megengeded, annyira nincsen étvágyam, és akkor kitalálta, hogy ő látja rajtam, hogy éhes vagyok, meg be is van esve az arcom. Mondom, én meg látom rajtad, hogy napról-napra alulmúlod önmagad és már várom, hogy mikor jön el a mélypont, de azt mondta, hogy arra még várni kell. Mondjuk én is ettől féltem.

Megérkezett a Szőri, mondtam neki, hogy még párolog a bőrödből a piaszag, úgyhogy takarodjál megfürdeni, mert így nem vagyok hajlandó neked dorombolni, de aztán kicsit úgy hiányzott, hogy nem volt más választásom, mint összedörgölni a fejét szőrrel, aminek nem örült és mondta, hogy még jó, hogy nem allergiás semmire, meg azt, hogy kiskorában kirakták az állatok meg a kertek közé játszani, aztán így lett neki immuna. Mondtam neki, hogy nem azért raktak ki, hanem azért, mert hátha halálra csipked a kakas, vagy a nyakadba dől a meggyfa, de közölte, hogy ez nem igaz, mert ő kisgyereknek is olyan aranyos volt, mint most, csak nem volt ekkora feje. Mindenesetre kérdeztem tőle, hogy miért nem hozott nekem lófaszt sem, de ebbe végül nem mentünk bele rendesen, mert szanaszét dörgölte a fejemet és közben gügyögve pofázott, hogy drága Alfiam így, meg drága Alfiam úgy, ami biztos jó, csak mondjuk négy éves leszek nemsokára, tehát lehet, hogy valamivel felnőttebb bánásmódra vágyom, amire azt mondta, hogy akkor legközelebb öltönyben és nyakkendőben fog velem magázódva beszélgetni.

Mivel tudom, hogy nem vesz fel nyakkendőt, mert nem tudja megkötni, illetve összesen egy van neki, az is rikító narancssárga és kiég tőle a szemem, ezért ma, amikor hazaesett a munkából, akkor mondtam neki, hogy olyan csatakos vagy, mint egy versenyló, miután lefutotta a maratont, amire közölte, hogy a lovak nem futnak maratont, én pedig közöltem, hogy te sem, aztán mégis csatakos vagy, tehát mégsem mondtam hülyeséget és akkor megint átment kettő és fél évesbe és kérdezgette, miközben szanaszéjjel doromboltam a fejét, hogy mi a helyzet macskabácsi? Mondom nagyon jó tudod, hogy nálad jobban csak a macskabácsi kifejezést utálom, tehát be lehet fejezni, annyi mindennek hívhatnál, miért pont ezt a szart kell mondani?, és azt mondta, hogy azért, mert neki ez vicces. Mondtam, hogy annyira fejlett a humorérzéked, mint az agyad, tehát végül is csoda, hogy megtanultál beszélni és örülök, hogy nem hörögsz meg a nyáladat folyatod.

Ma délután éppen hevesen szunyókáltam, amikor valami kurva nagyot durrant, mondom biztos a tököm eldurrant a Szőritől már, de aztán eszembe jutott, hogy nincs is tököm, aztán felmásztam az ablakba, gondoltam a Szőrit botokkal verik, de az sem történt, hanem jött a vihar. Mondom az a fasza, remélem, hogy a villámok bemásznak az ablakon, aztán azok nem valami gyengéden epilálnak, úgyhogy gyorsan el is bújtam a kanapé mögé, hátha oda nem tud bevillámlani és később, amikor már véget ért az égzengés, akkor előjöttem és már nem féltem tovább, de aztán amikor a Szőri megjött, akkor mondtam neki, hogy legközelebb, mielőtt elmész, tájékoztassál az aktuális tudnivalókról, ami az időjárást illeti, de közölte, hogy én tele vagyok ösztönnél, például az eszem helyén is az van, úgyhogy tudjam előre, hogy mi lesz, mert látta a tévében, amikor a macskák meg a kutyák előre jelezték a katasztrófát és megmentették a gazdáikat. Mondtam neki, hogy arra basztál rá nagyon, hogy én már nem receptorálom ezeket az eseményeket, hanem elvárom, hogy majd amikor tűz lesz meg ilyenek, akkor ébresszél fel és mentsél ki.

Egyébként benne vagyok a A Macska magazinban, meg ez a buzi Szőri is, ő beszél én meg szép vagyok és ha jól megfigyelitek, akkor egy szürke ingben van, ugyanis hozzám öltözött. Persze a valóság nem ilyen prózai, hanem az a kedvenc ingje, de már rongyosabb, mint az élete, úgyhogy mondtam neki, hogy ha még egyszer nyilvános helyen abban mutatkozol, miközben én is ott vagyok, akkor tálcán hozom el neked a kurva világot és megzabáltatom veled.

Ezek vannak, most megyek egy kis húgy út tisztító tápot kajálni, amit én csak pisamosónak hívok és kurva szar íze van, ellenben drága, úgyhogy nem kapok mást, amíg el nem fogy, ami azért jó, mert nem kóstolót, hanem másfél kilót kaptam, mert a Szőri agyában elromlott valami teljesen.

Arra keltem fel, hogy a Szőri mondta, hogy most nem látom egy darabig, mintha valami fenyegetés lett volna, de mondtam neki, hogy ideje volt, hogy megint eltakarodj, remélem, hogy nem is jössz vissza, de közölte, hogy álljak le, mert a múltkori műsor után, amikor úgy doromboltam neki, pár nap nemlátás után, hogy majd kidőlt a valagam, azóta nem hisz nekem egyáltalán, tehát legyek szíves és szomorodjak el. Mondtam neki, hogy gondolj az életedre és szomorodjál el te, de aztán az lett az egészből, hogy adott egy puszit messziről és elhúzott, mint a vadlibák, és lelki cicaszemeimmel látom magam előtt, ahogy a Bálint barátjával, meg a Kopasszal ezek Hrabalt megszégyenítő mennyiségű sört isznak és vélhetően nem a kvantumfizikáról beszélgetnek éjjel kettőkor valahol, tehát azok a maradék agysejtek, amik olyan kevesen vannak már, hogy a párválasztás sem dilemma, hanem kényszer nekik, azok még jobban lepusztulnak és már annak is fogok örülni, hogy tud beszélni, mire visszaér.

Előtte meg kitalálta, hogy meg fog fésülni, mert az nem állapot, hogy leülök valahova három percre vedleni és abból az lesz, hogy bokáig áll a szőr körülöttem, úgyhogy fogta a saját fésűjét és el akart kezdeni fésülgetni, de mondtam neki, hogy ha hozzámérsz azzal, amiben a buzi hajadban turkálsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy felmászok az artériádon és hosszában tépem fel, úgyhogy előtte kimosta a fésűt és csak utána állt neki a műveletnek. Egyébként egész jó megfésülve lenni, egy darabig nem is unom és a Szőri kiszedett belőlem egy csomó szőrt, úgyhogy mondtam neki, hogy ne dagadtozzál többet le, mert azért tűntem gömbnek, mert annyi volt a szőröm, mint zsírszövet a fejeden, de elárulta, hogy ugyanolyan gömb vagyok, csak kevesebb szőrrel. Azt mondjuk nem tudom, hogy utánam kimosta-e a fésűt, mielőtt saját magát kezdte vele kotorgatni, de az igénytelenségnek ezt a fokát talán még nem sikerült elérnie.

A buzi csapata bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, mondtam neki, hogy amióta élek, azóta ez a harmadik alkalom és még egyszer sem sikerült megnyerniük, úgyhogy közöltem vele, hogy ne legyenek ábrándjai, mert az ábrándozás az élet megrontója, de mondta, hogy nem az ábrándozás, hanem a tizedikről való kihajítás az élet megrontója, tehát tegyem a számat alapállásba. Mondtam neki, hogy az én szám alapállása az ilyen, amikor is mondta, hogy akkor körbeszigetelőszalagozza az fejemet, tehát nem szóltam egy szót sem végül, majd röhögök magamban.

Jaj, bazmeg, négy éves leszek ebben a hónapban, mondtam a Szőrinek, hogy nem kell nagy ajándék, elég lesz nekem egy kiló olyan marhahús, amit ott Japánban kenegetnek sörrel meg masszírozzák amíg él, de azt mondta, hogy arra azért nincsen kilátás, hogy annyi pénzt kiadjon valamiért is, aztán érzelmileg elkezdtem zsarolni, hogy nem is szeret, ha ezt nem teszi meg értem, de végül arra jutott, hogy talán kapok egy extrafinom tasakost. Mondom, az kurva jó lesz, végül is nincsen alapvetően negyven fok a lakásban és kurvára szeretem, amikor a tasakos fél perc után belekötyfed a tálkámba és úgy néz ki az egész tálacska, mint amibe belefostak és meghajszárítózták, hogy ott maradjon rajta, és akkor mondta, hogy végül is azt is lehet, hogy nem kapok két kurva nagy pofont, az lesz az ajándék, amit én egyértelműen úgy véltem, hogy el vagyok nyomva, mint Szőriben a gondolat és mondtam neki, hogy felháborodásom jeléül nézzed meg a szőnyeget. Mondta, hogy nem lát rajta semmit, csak két húgyfoltot, de azzal már nem tudom kiakasztani, tehát kár a gőzért. Kérdeztem tőle, hogy mikor jutottunk el idáig, hogy már nem is vagy ideges, de mondta, hogy idegeskedik eleget más dolgok miatt, engem meg szeret és akit szeret, arra miért legyen ideges, és mondtam neki, hogy fejezzed be a gondolatmenetet, mert a végén még elmész Tibetbe szerzetesnek, mert annyira toleráns és megértő lettél. Kérdeztem tőle, hogy nem olvas-e önsegítő könyveket, de mondta, hogy nem, mire közöltem, hogy ilyen gondolatok után a következő lépés az lesz, és nekem ne müllerpéterezzen itthon, mert felrúgom szeretetből.

Múltkor felszólított, hogy okádjak. Mondtam neki, hogy te annyira hülye vagy, mint három másik, hát miért okádjak és akkor előállt egy elmélettel, hogy sokat vedlek, lenyalom a szőröm és gombóc lesz a gyomromban és meghalok, ha nem hányom ki, de mondtam, hogy a gombóc a torkomban van a síráshatártól, mert ennyire hülye nem lehetsz, de aztán felfedeztek a kakimban egy kis szőrt, úgyhogy nem volt más hátra, minthogy hozott valami szőroldó pasztát, ami úgy néz ki, mint a mustár, és azt nyomta bele a számba. Mondjuk elég finom, úgyhogy ettem is belőle másfél métert, de hányni azóta sem hánytam, de mondtam neki, hogy segítek a logikus gondolkodásban, mégpedig úgy, hogy elmagyarázom, hogy ha feloldja a szőrt ez a mustár, akkor azt nem kihányom, hanem egyéb úton távozik és végül belátta, hogy igazam van, aminek nagyon örültem.

Aki szavazott rám az Aranykönyvön, az kurva jó fej és nagyon köszönöm neki, aki nem, az pedig egy köcsög, de gondolom azt tudja fejből, tehát nem is kéne külön említenem és már nagyon izgulok az eredmény miatt, mert viszonylag ritkán kapnak macskák irodalmi díjat és én eléggé megérdemelném, ugyanis bearanyozom mindenki életét, tehát a minimum az, hogy az én könyvemet is bearanyozzátok hálátok jeléül.